"Ha a tanácsát
követem e kopár
És baljós tájon,
hol - mint híre van -
A Setét torony áll,
S mégis: magam
S békülten indultam
meg erre, már
Nem dics s remény,
csak örömsugár
Vont, hogy - így vagy úgy -
végezzem utam."
Akasa: Fragmentum
„Felemelkedsz, és
Lépteid nyomán
Ezüst pillék szállnak.
Én itt maradtam megint,
Az örökös magánynak.
Már a napok is
Mint a képek,
Jólnevelt magamba
Tépnek…
Én hiába szólítalak.
Elengedtelek téged.
„Már a napok is mint a
kések.”
Pedig jöttél
Menedéknek"
Kányádi Sándor: Szemed
Mióta fürkész ez a
szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaira fák, kövek,
mérgeződtek tengerek
tőle,
hamvadtak lábon
dzsungelek;
csak én állom még
egyelőre
s csalok belőle
könnyeket.
Apollinair: Jel
Érzem mindig jelét az
ősz akaratának
Hát a gyümölcs való
nekem nem a virág
Elcsókolt csókjaim
szívembe visszafájnak
Hallani a levert diófa
bánatát
Állok tűnt szeretők szép
kezek avarában
Ó örök őszidő lelkemnek
évszaka
Egy hű hitves követ az
én végzetes árnyam
Még felszáll a galamb
leszáll az éjszaka
Apollinaire
Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sose látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod
Oscar Wilde:
CHANSON
Aranygyűrű, fehér galamb,
ez illik néked, életem.
Ó mért szeretsz boldogtalant?
Kenderkötél való nekem.
Tiéd a kertek mosolya,
elefántcsontház, rózsaágy,
enyém egy szűk-szűk nyoszolya,
fehér bürökvirág s a vágy.
Mirtust és jázmint te neked
a lázas vörös rózsa ring.
Én árva ciprust szeretek,
s testvérem a bús rozmaring.
Neked milliom szerető,
a sírok kövér füve zöld.
Nekem liliom, temető
és három ölnyi föld...
AJÁNLOM AZ OLDALT
![\\\"\\\"](\\\"//erika68.gportal.hu/fckeditor_0326/editor/images/smiley/msn/kiss.gif\\\")
