Új bejegyzés Frissítés

2007.11.16. 19:56

2007.11.14. 23:46

Móra Ferenc: A cinege cipője   Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak nagy bánata van a cinegemadárnak.   Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.   Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.   Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja.   Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának!   Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.   Csak a cingének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek.   Keresi-kutatja, repül gallyrul gallyra: "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja.     Drága Erikám! Köszönöm, hogy gondoltál rám a gyönyörű képpel! Tudom, hogy nagyon elfoglalt Vagy /még a nyugdíjas is!/, és azt hiszem, hogy ez még egy ideig így is lesz! A goromba idő ellenére szép, vidám napokat kívánok, meleg szeretettel gondolok Rád! Ölellek: Gerti

2007.11.14. 13:25

Szia Kedves Erika! Nagyon szépséges az oldalad. Köszönöm, hogy itt lehettem és láthattam.   Üdvözöllek : Zsóka

2007.11.14. 11:26

Székely bácsika Pestre utazik a rokonokhoz látogatóba, és a fiára bízza a gazdaságot arra az időre, amíg távol lesz. Ahogy visszatér, a fia már várja a lovaskocsival a vasútállomáson. Elindulnak haza és beszélgetni kezdenek. Azt mondja az öreg: - Minden rendben volt, fiam? - Igen apám. - Semmi baj nem történt? - Semmi apám. Az öreget nem hagyja nyugodni a dolog, és tovább faggatózik: - De tényleg semmi baj sem történt? - Hát... eltört a villa nyele. - Eltört a villa nyele? Hogyan tört el a villa nyele? - Hát, mikor vittem a kutyát elásni... - Miért, megdöglött a kutya? - Igen. - Hogy történt? - Letaposták a lovak és a tehenek... - Letaposták? Hogy-hogy letaposták? - Megriadtak amikor kigyulladt az istálló. - Kigyulladt az istálló? Mitől gyulladt ki az istálló? - Hát apám, átfújta a szél a zsarátnokot a nagyházról... - Hát az is leégett? - Igen, de a macska a hibás. - Már hogy lenne a macska a hibás? - Felborította a gyertyákat, amikor ravataloztuk a nagymamát. - Meghalt a nagymama? Dehát... - Akkor ütötte meg a guta, Isten nyugosztalja, amikor édesanyám megszökött a postással... - Megszökött a postással? Hát akkor minden rendben van, fiam. - No hát mondtam én, hogy minden rendben van. Drága Erikám! Vidám, szép napokat kívánok Neked! Sajnos csak ritkán tudok jönni mostanában, de nagyon sok szeretettel gondolok Rád, puszillak: Sissi

2007.11.10. 05:13

Drága Erikám!              Nagyon békés és boldog hétvégét kívánok neked! Nagyon sok szeretettel: Mercedes    Ide is beszaladtam, hogy adhassak egy nagy-nagy  szeretetpuszit, még ha csak gondolatban is.:) Vigyázz nagyon magadra! Ezer pussz Mercedes

2007.11.09. 20:19

2007.11.01. 23:01

Kedves Erika! Véletlen csöppentem -e csodálatos oldaladra, és egy igazi feltöltődéssel megyek tovább. Kivánok jó éjt, jó pihenést, és sok-sok örömet sikert. Aniko

2007.10.31. 20:57

"Ezen a napon minden más, Újra mélyen érint meg a gyász, Nincs már velünk együtt, Kit ismertünk vagy szerettünk, Ma lélekben újra együtt lehetünk. Eszembe jutnak az együtt töltött napok, Fülemben újra megcsendült a hangod, Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod. Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked, Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod!" Szeretteink elvesztése, nagyon fájdalmas, értük gyújtunk gyertyákat és mécseseket... Kívánok meghitt, békés, nyugodt hosszú hétvégét! Szeretettel: Manócska

2007.10.31. 18:24

2007.10.31. 09:55

Ezen a napon minden más Újra mélyen érint meg a gyász Nincs már velünk együtt Kit ismertünk vagy szerettünk Ma lélekben újra együtt lehetünk.    Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod Szinte látom minden mozdulatod Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.    Gyertyákat gyújtunk és mécseseket Ezek a fények világítsanak Neked Örök világosságban, békességben nyugodj Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!  Nyugodt, békés napokat kívánok! Nagyon sok szeretettel gondolok Rád: Sissi

2007.10.30. 11:43

Szia drága Erikám. Szeretettel puszillak ezen a szomorkás héten.  Anikó

2007.10.27. 08:39

Szia Nyúlmami Küldök neked egy Ákost,ami egy kicsit nás: http://hu.dada.net/audio/1322220/Ákos---Hello-(Andrewboy-Remix)/ Szia,szép vasárnapot kívánok! Vicus

2007.10.27. 02:05

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd   Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.   Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.   Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.   Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.   Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.   Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.     Drága Erikám! Tudom és megértelek, hogy sok az elfoglaltságod, ráadásul a géppel is probléma - ismerős! Igen, megkaptam a mailt, köszönöm, de nálam is egyre több a teendő, azért nem válaszoltam még. Most, Mindenszentek közeledtével azt hiszem mindannyiunknak még több /valahogyan Édesanyámat is el kell vinni a családi sírokhoz, mert mielőtt beteg lett két hetente utazott 320km-t, tehát már nagyon türelmetlen/! Remélem, jól Vagytok, és az a bizonyos harmadik "vélemény" a helyes! Igyekszem írni majd... Meleg szeretettel gondolok Rád, ölellek: Gerti

2007.10.25. 07:27

Levél az ápolónőhöz Lát engem nővérke? Amikor rám néz azt gondolja: mogorva öregasszony, lassú, mindenben bizonytalan, zavart tekintetű, aki mindent lepecsétel amikor eszik, nem felel, amikor maga elégedetlenkedik, aki nem veszi észre, hogy fogytán a kedve, ereje. Olyan, mintha nem tudná mit csinál, minden lépcső magas neki, és nem látja, hová-merre tart. Aki akarat nélkül tűri, hogy mindent, más csináljon vele, etessék, fürdessék és egyebek. Ilyennek lát? Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám. Szeretném elmesélni, ki vagyok én, aki itt csendben ül, akkor eszik és iszik, mikor maga nővérke, úgy akarja. Nézzen rám! Tizéves kislány vagyok, akit a szülei úgy szeretnek! Tizenhatéves, csinos lány, aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz ... Húszéves menyasszony, akinek szíve meglódul a gondolatra is, hogy hamarosan hűséget esküszik, s azt be is tartja. Huszonötéves: kisbabája van, Harmincas: gyerekei cseperednek, önállósodnak. Negyvenes: gyerekei felnőttek, kirepültek a házból. Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak. Ötvenéves koromban? Jönnek az unokák, kitöltik napjainkat, gyerekzsivajtól hangos a ház, újból vannak gyerekeink, a szerelmemnek és nekem. Sötét napok közelítettek, meghalt a férjem. Jövőm a magány, a szomorúság. Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vivódnak, az emlékeimnek élek és a szeretet van velem. Az ember elszürkül, ha öreg és beteg, kicsit tán ütődöttnek is látszik. De hát egy öreg asszony vagyok, bája tűnt és ereje fogyott. Ebben a testben mégis egy fiatal lány lakik! Emlékszem örömeimre. Emlékszem fájdalmaimra! Szeretem és újra átélem az életem, mely olyan gyorsan elröpült. Elfogadom a hideg tényt, hogy semmivel sem tudok szembeszállni. Ha felnyílna a szeme nővérke, sosem csak egy mogorva öregasszonynak látna. Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!    Ezt a verset egy idős asszony irta, aki hosszú évekig Skóciában egy öregek otthonában élt. A növérek, az ápolók, de még az orvosok is zavartnak tartották. Halála után találták meg ezeket a sorokat. Drága Erikám! Legyen nagyon szép napod, sok szeretettel gondolok Rád, puszillak: Sissi

[194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1] [Archívum]